Elfogadom, szeretem


Korok között a lét ugyanaz,
korok között a föld, a víz ugyanaz,
korok között a kérdés ugyanaz,
majdnem minden mindig ugyanaz.
Az embertől való csupán, 
mi múlik, mi csalárd napsugár.
Mi hiú tett, csalfa mű, 
mű csupán, múló hópehely.
A míves mű is múlik, fakul, 
míg végül emlék se.
De az ember ember lesz, 
a szerelem szerelem.
Isten Isten.

Homokálom


Lányka mászik négykézláb,
homokdűne előtte,
homokból lesz homokárok,
homokgyümölcs ebédre.

Homokvár és homokálom
költözik a gödörbe,
ásó, lapát, kéz és láb is
bekerül a vödörbe.

Teherautó homokot visz,
labda kerül homokba,
odaér egy pici ördög,
s minden egyből romokba’.