Elfogadom, szeretem
Korok között a lét ugyanaz,
korok között a föld, a víz ugyanaz,
korok között a kérdés ugyanaz,
majdnem minden mindig ugyanaz.
Az embertől való csupán,
mi múlik, mi csalárd napsugár.
Mi hiú tett, csalfa mű,
mű csupán, múló hópehely.
A míves mű is múlik, fakul,
míg végül emlék se.
De az ember ember lesz,
a szerelem szerelem.
Isten Isten.
Homokálom
Lányka mászik négykézláb,
homokdűne előtte,
homokból lesz homokárok,
homokgyümölcs ebédre.
Homokvár és homokálom
költözik a gödörbe,
ásó, lapát, kéz és láb is
bekerül a vödörbe.
Teherautó homokot visz,
labda kerül homokba,
odaér egy pici ördög,
s minden egyből romokba’.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)