Körülölel a csend,
Az itt felejtett lélek
mégis zajos idebent.
Járkálok zord falak között,
Egy jó s egy zaklató énnel,
Esőt váró, simítást vágyó,
Tárulkozó, szikes szívvel.
2004. november 2.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
gondolat-ébresztő, online publikációk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése