Istennel jártam kegyben,
s volt ez egy pillanat.
Békéjének nagyságát adta,
de gyengesége lelkemnek
elvesztette ismeretlen tájakon.
Istennel jártam kegyben,
cselekedtem, mit lelkem akart,
nem volt szemfedőm,
semmi sem takart.
S most itt állok meztelen
ezer apró burok közepén.
Hová lett békém szent kegyelme,
hová lett eszközlőm ereje éntőlem?
Megértenem, hogy állagom nem
Magam vagyok oly nehéz!
De pislákol bennem a vágy,
lelkem tudja mit akar,
de a másik én bújkálni hív!
2004. október 10.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése