Szépre, bájra, másra

Írnék Neked, nem tudok,
Lelkemben szárnyaló angyalok
Dala hírdeti a reményt,
Mégis néma a szám.

Írnék Neked, nem merek,
Hol, mit, miként lehet
nem tudom, s nem mondja
senki sem, mit tegyek.

Írnék Neked, akarok,
De bénák vállamon a karok,
S konok mosollyal néz
A gyáva öntudat.

Ó, Teremtő Istenem,
mondd, mit érzek, mit remélek,
merre vezet az út, s mit súg a lélek?
Hol van a válasz, s kell-e az?
Változik az élet, vagy mindig mindig ugyanaz?
Szeretni egyet örökkön, vagy keresni, vágyni hűn?
Szeretni testet és lelket szentséged előtt, mondd bűn?
Hol vagy, miért oly kevésszer mutatod Magad,
Csupán ha az ember küzd, remél, önfelad,
Vagy önmaga sarába ragad?
Vagy ott vagy, ha mosolytól csordul a könny?
Mosolyogsz Te is odafönt? …

Engeded látni a nyíló bimbót,
Csillagrudat az égi hintón,
Erdőket és hegyeket,
Kinyitod a csukott szemeket
A szépre, bájra, másra,
Másként hogyan is találjon
Két ember egymásra?

2005. szeptember 10.