A Pele esete

Sas-madár a szélben, nyolcágú napsütésben kergeti a pelét, mikor meglátja menyét, sasfiának kecses termetű, széles szárnyú örömét. Tudjátok! Amolyan nöstény féle sast.

Nem is rest a büszke após, úgy gondolja megpróbálja ifjú menyét, így megmutatja neki a pelét, s annak réten elfoglalt pontszerű helyzetét.

Mondja neki: öreg ő már vacsorát haza cibálni, nyestet, pelét, nyulat vadászni,
Átadja inkább helyét az ifjúság hevének, sasfiának kecses termetű, széles szárnyú örömének.

Miközben még az após papolva sasolt, a piciny állat már a földön hasalt, s a szusz se volt már benne. Így esett, hogy elesett a szegény pele.

S hogy a történet miként zárult? Az öreg após nagyot ámult, s könny szökött éles szemébe,
Megértette, miért szeretett a fia a menyébe.

…..

Persze csak tudni vélte ezt, mert nem ezért szerette,
De a tudat néha csalfa hit,
S a hit is olykor sötét út!

2007. február