Ködmének között

Hetykén ült az alkonyi pír
A szemközti hegytetőn,
Majd nesztelen suhanva
Ereszkedett a völgybe le.
Ezer tündérarcú mén
Csücsült a háztetőn
a zsindelyközt apró
Gyönggyel fedve be.

Alszik a fény, akár
Kannában a tej,
Szakajtóban a gabona,
Vagy zsákban a krumpli.
A városi zűrzavar
Még nem hagy,
nem enged szabadon,
tisztán nyugodni.

Hegyek és völgyek,
Patakok és növények,
Öleljetek engemet!
Zavaros éltemben
két holdtöltényit
velem töltsetek!

2005. augusztus 7.