Istennel jártam kegyben

Istennel jártam kegyben,
s volt ez egy pillanat.
Békéjének nagyságát adta,
de gyengesége lelkemnek
elvesztette ismeretlen tájakon.

Istennel jártam kegyben,
cselekedtem, mit lelkem akart,
nem volt szemfedőm,
semmi sem takart.

S most itt állok meztelen
ezer apró burok közepén.
Hová lett békém szent kegyelme,
hová lett eszközlőm ereje éntőlem?

Megértenem, hogy állagom nem
Magam vagyok oly nehéz!
De pislákol bennem a vágy,
lelkem tudja mit akar,
de a másik én bújkálni hív!

2004. október 10.