Fagytalan éjjelen

Ablakon csillog a sárgafényű macskakő,
Szemben virágzó mandulafa kergeti
árnyékát az ezüst-hídú vén Dunán,
S míg éled a tavasz, búsul a nemzet,
hallgat a mély.
Egy lassú árny nyomja fagytalan éjjelen
örökös nyelvét tátongó vénába,
s nézi, mint sápad a büszke nép,
s válik holtá a mosoly,
rokkantá az álom.
S míg balhitekben hisz, tajtékzik, révül,
Nyílnak a kertben a nyári virágok.

2007. március