Az őszi lomb

Tél szaga van már a levegőnek,
s az ősz ott cikáz a lombokon,
hetyke lángnyelv tarlót éget
odakint a dombokon.

Piros padon öreg ember,
szemében ott a múlt hever,
nincsen benne semmi bánat,
szemébe egy fűz mesél.

Mesél a tavaszról, mikor született,
az aszályról, mikor szenvedett,
a nyárról, amikor szerették,
s a télről, mikor eltemették.

1999. november 2.